Legendás Lények karámja

*Esze ágában nincs megijedni a lánytól, sőt, kihívásnak veszi ezt az álszent stílust, s csak egy kaján mosollyal nyugtázza. Nem fél, egy 14 éves ember ha megszakad, sem lesz nagyobb ereje, mint amennyi egy ennyi idősnek szokott. Lejegyzi Elendil prof. utolsó mondandóját, majd távozik, dolga van.* Viszont látásra!

*Irego is lejegyzi, majd elmegy. Még a könyvtárban utána néz néhány dolognak. Suzi ezuttal is követi, majd mindketten elhagyják a karámot még a prof elött. Suzi természetesen nem a könyvtárba megy.*

*Nem akarja megzavarni a druidát a munkájában, de mikor végez, akkor megszólal* Professzor úr! nem maradhatnék mellette? *mondja. Hangjából tisztán kicseng a bűntudat* Az egész az én hibám. Talán könyebb lenne neki, ha egész éjszaka itt lenne mellette valaki. *pontosan tudja, hogy mit kér. Hogy a professzor engedje be acromantula, meg kitudja még, hogy miféle rémségek mellé, hogy vigyázzon a lóra. Irego arca aggodalmas, és bűntudatos. a szemében bántani egy állatot ugyanolyan bűn, mint egy embert, akár direkt volt, akár nem. Persze nem az ő hibája, de ő akkor is úgy érzi*

*Irego szája nyílik, hogy ellenkezzen, de rájön: a druida csak jobban tudja, hogy mi kell a lónak. Így csak ennyit mond* Igen, professzor. majd holnap reggel jövök, és megnézem. *mondja, és meghajol. Aztán a szeme megakad Kirán.* Szólok a gazdájának.... örülni fog. *mondja, majd lassan, és tőle szokatlanul vissza-visszafordulva elindul a kúria felé, amibe hamarosan be is lép*

*Iregot megpillantva, é meghallgatva a társalgásukat ő fogja befeezni a besélgetést.*
-Szia, igen... *vakarja a fejét* megköszönte volnam, ha hamarabb találkozunk, de csak most tehetem meg, sóvl köszönöm. *Ezzel megcsókolja Anát, és végre oda is érnek.*

*Sejtelmes mosoly, de nem fordul el a csók láttán. Hisz láthatóan neki szólt.* Majd behajtom rajtad. *mondja sejtelmesen Vernennek. Gyorsan szedi a lábait, és utoléri a párost, és egy picit meg is előzi* Egyébként megvan Kira. Gyere légyszives, Vernen, beszélnék veled négyszemközt. *mondja, és ránéz Anastasiara* addig te megnézheted... persze csak a védőbűbájon túlról, mivel senki nem tudja a druida tanárokon kivl a védővarázslat leszedését... *a "senki"szót alaposan megnyomja, Anának cmezve* De azzal is be kell érned *mondja sejtelmes mosollyal*

-Persze!*zzal félrevonul rgoval, és mivel nem hülye így tudja, hogy alány bevan avatva a varázsige hazsnálatába. Nem is kell neki öbb hozzá, hog megnyugodjon.*
-Figyelj, tudom most mit csinálsz, é arra vagyok csak kiváncsi mit találtál ki ürügynek? *Mosolyog, és úgy érzi ma még mondani fog vaamit Anának.*

Mindjárt elmondom, csak egyedűlhagytam Suzit *mondja a lány, és előhuzza a pálcáját* Lumos *a fénygömb megjelenik a pálca végén, és elindulnak visszafelé, amerről jöttek. Hallatszik, hogy a három hónapos kistigris épp a vacsoráját fogyasztja*

*Idefelé jövet gondolkozott, és így most már nagyon komoly arcot vág. Léptei hangtalanok, hiszen emeli lábát, mert jobban van, sőt a kedve is jobb lesz, amikor meglátja kedvesét. Közelmegy hozzá, és megöleli, ezután köszön neki csak.*
-Szia Ana. Mi újság? *Persze Kiarát is megsimogatja, a ló hagy szokja a társaságát, hiszen muszáj lesz megszoknia. Vernen a ló sebesült lábát nézi, ami szépen javul.*
-Látom jobban vagy lovacska.... *Az utolsó szónál elkámpicsorodik, hiszen ez nagyon lányos volt tőle. *
-És te hogy vagy? *Néz a lányra, és piszézik az orrával. *
-Hogy aludtál?

*Persze ez a hirtelen hangulatváltozás feltűnik Vernennek is, és egyáltalán nem mondhatni, hogy tetszik a srácnak.*
-Na... MIért? Bajom az nincs, maximum annyi, hogy jókedvbnől váltasz értetlenbe fél másodperc alatt. Ez most érdekelne miért.. *Ő is értetlenül néz, de ez nála megszokott. Nagyon tud grimaszolni...*
-Szóval tényleg nincs baj, csak elgondolkodtam idefelé jövet. MIelőt megkérded mondom, hogy mindenen... De semmi velünk kapcsolatos rossz dologgal nem foglalkozok, mert olyan nincs. Szerintem... *Puszi a lány homlokára, reméli megnyugtatja.*

*Úgy döntött sétál egyet. kellemes meglepetés éri, mikor észreveszi a karámnál áldogállókat, és felismeri barátnőjét.*
- Sziasztok! -köszön.
- Hogy vagy Anastasia? Olyan régene láttalak!*

*Olga elmosolyodott*
- Szóval ő az a híres ló? Szép- mondta, már amennyire a sötétben meg tudta állapítani.
- Velem amúgy minden rendben. *

*Persze nem csinált semmit, de ezt nem mopndja egyenlőre, mert Olga jött, akinek köszön.*