Legendás Lények karámja

*Örül, hogy a lány nem kezdi el nyaggatni és a kérdésnél, rögtön válaszol.*
-Ha nem baj örülnék neki.*Egyáltalán nem néz sajnálkozva a lányra, inkább csak örül annak, hogy elmegy.*

*Azért nem örül ennyire, hogy megy, de Szihoz fordul* Nemsokára visszajövök, igérem. *mondj a tigrisnek, majd feláll.* Ott leszek annál a fánál, aol tegnap találkoztunk. *mondja, és meg is indul az adott irányba. A lány jól láthatja, hogy elmegy, meg sem próbál elrejtőzni.*

*Anastasia megvárja, míg a lány elmegy és csak akkor fog neki, de mielőtt elkezdené egy sötétebb helyre húzódik, hogy azzal is biztosítsa magát.
Elővesz pálcáját és két kisebb kört, rajzol a levegőbe, majd mintha egy nyolcast formázna, úgy húzza maga felé a pálcáját, miközben a jelszót ejti ki, de megpróbálja halkabban.*
- Lotorrium!* Ahogy elvégezte, oda sétál a karám ajtójához ahol Kiara már türelmetlenül várta. Anastasia nem hezitál sokat felpattan a lóra és el is indul a megbeszélt helyre, de mielőtt elindulna vissza zárja a bűbájt.*

*Suzi csak erre várt. Mivel ő nem áll külön karámban, így ahogy a lány feloldja a védőbűbájt, Suzi is kiszabadul. Rögtön elsprintel kazdája után, mielött aastasia egyáltaán ézbe kapna, hogy mi történt. Nem tudja elkapni. és nem is tanácsos neki megpróbálnia. fél erc alatt már az erdőben van*

*Olga magába fordulva baktat a karám felé. Tudja hogy korán jött, de nem véletlenül. Látni akarta a thestrálokat, mitöb le is rajzolni őket. leült hát a karám elé, és a fekete lovakat , már amennyit látott belőlük, elkezdte felvázolni a füzete végére*

*Lassan elsétál a karámhoz.Nem siet,hiszen tudja,hogy még sok idő van. Ő is rajzolni akart,de mikor meglátta Olgát rajzolni,inkább úgy döntött,hogy mégsem,mert nem akar bárkire akár minimálisan is hasonlítani. Azért barátságosan odamegy a lányhoz.*
-Hm...Szép lesz a mű...hasonlít az eredetire.
*És alaposabban végigméri az állatokat.*

*Irego érkezik sietve a tölgyes felől. Legutobb már egy órával óra elött itt volt Alassar mester, így most meglepődik, mikor a védőbűbájba botlik. Suzi végig a nyomában van. Körbesétálja a védőbűbájt, és találkozik Olgával* Szia! *Suzi elkezd morogni, mert nem felejt, de Irego csöndre inti* Hogy vagy?

- Szia! -mosolyog fel, bár kicsit megijedt, mert nem hallotta hogy bárki is jönne.*
- Köszönöm. Te hogyhogy ilyen korán jöttél? -kérdezte, és lassan abbahagyta a rajzolást*
- Szia! -köszön, mikor észreveszi a lányt, és a tigrist, ezért jobbnak látja felkelni*
- Jól vagyok.*

-Csak nem akartam elkésni,és egyébként is unatkoztam a szobában. Itt meg jól lehet gondolkodni.Nem számítottam rá,hogy bárki is lesz itt.És te?
~És nicsak...csak nem a kedvenc társaságom érkezett meg egy hisztis lány képében?
-Szia Irego!

*Belép a karámba. Magához csalogat egy két madarat és leül velük. Közben köszönti a többieket.*
- Szép jó estét hölgyek urak! *mondta*


// Elvileg.. Akkor tudunk bejönni ha a védőbűbáj inaktív. Szóval most a védőbűbáj aktív:D//

10 perc múlva kezdődik az óra... elméletileg. Legutobb a professzor már egy órával elöbb itt volt. *mondja picit tanácstalanul, és közben a horizontot kémleli, hogy jön-e a mester*

- Én csak rajzolni akartam, de elszállt az idő. -mosolyog a fiúra, és köszön a többieknek. Meglepi hogy van olyan, akivel még nem találkozott.*
- Mond csak, te melyik részlegen is vagy? -kérdezi Lefelt-t*

*Lassú, komótos léptekkel érkezik, mint aki tesz arra, mi is lesz itt most. Fekete köpönyeget visel, csuklyáját a fejébe húzva néz szét.* Üdv. *Morogja, és flegmán a falnak dől.* ~Wáh, miért is jöttem, wáh, de hülxye vagyok. Wáá...~ *Szokásához híven már megint semmi nem elég jó neki.*

// A védőbűbáj aktív hölgyek, urak. Így elvileg nem tudunk bemenni a terembe:)//

Sziasztok! *köszön az érkezőknek, majd lehajol Suzi mellé. Az alig három hónapos kistigris kezd ideges lenni ennyi idegen közelében. Ez Iregot leginkább azért zavarja, mert Suzi korántsem olyan erős, hogy akár egy diákkal is elbánjon.* Nyugalom... Jön a mester, és utána bemehetsz a karámba... *nyugtatgatja. Bár ez az esély láthatóan nem tetszik Suzinak. Végül odabújik Irego lábához, és ott marad* Neked is szia Olvier! *köszön. Most nem akar harcolni, sem veszekedni.*

*Megjön Vernen is, majd leül szépenmessze mindenféle társaságtól messzi helyen.*

*Jack érkezik meg a nevezetes helyre, és mivel sehol a prof, vagy ilyesmi, csak vár a karám szélénél, szemeivel a társaságot figyelve.*
-Jóestét! *köszön a jelenlevőknek, miközben megigazítja oldalán a válltáskát. Ezenkívül szokásosan fekete talárban van. Miután köszönt, szemeivel rögtön a halál fekete szárnyas paripáit keresi.*

-Értem. Én Holtak őrés vagyok. Te?
*Szól Olgához. Majd észrevesz több ismerős arcot.Odamegy Cresshez is. *
-Szia.Örülök,hogy újra látlak.
*Most próbál kicsit kedvesebb lenni,mint múltkor,amikor gyakorlatilag csak kihasználta. De a dolog nem a személye ellen irányult,így most próbálja jóvá tenni.*
*És szeme sarkából most pillantja csak meg Arnuilt. Mosolyogva int neki,mert kicsit messze van ahhoz,hogy köszönjön*

- Szia jack! -köszön oda szaktársának, és kicsit megörül, még szélesen el is mosolyodik, el is pirul kicsit*
*Mikor meghalja a fiú válaszát elkerekedik a szeme. Holtak őrés?*
- én is az vagyok. -feleli egy kis bizonytalansággal... * érdekes, annyi szaktársa van, akit nem is ismer... ezen elgondolkozott*

*Kezében a könyvével lép a karámba, bólint a többiek felé egyet, de továbbra is az olvasmányába temetkezik. Elsétál egy csendes helyr, ahol senki sincsen, és veszettül olvas tovább. Majd mikor befejezte hangos csattanással becsukja a könyvét. ~Nah ennek a fjezetnek is vége~ és most már körülpillantva hangosan is üdvözli a többieket.*
-Sziasztok!