Legendás Lények karámja

*Jegyzetel, jegyzetel és jegyzetel, amitn végzett tovább figyelt. Neki még tetszett is ez a kis tündérmaó.*

*Szonja figylemesem hallgat és jegyzetel. Csak úgy issza mestere szavait. Nagyon szereii az állatokat és az embereket, így minden úgy lény érdekli.

-A professzor úr említette, hogy ezek a lények felemelik a fülüknél fogva az áldozatot. de hogy képesek erre, hacsak húszcenti, a szerencsétlen szenvedő alany, meg legalább négyszerakkora mint ő?*kérdezi és visszaül jegyzetelni*

*már mióta elkezdték a tündért csak jegyzetel és próbálja megérteni a magyarázatot ami némiképp sikerül is neki, mivel nagyon kedveli az állatokat. most azonban a kérdéseknél felpillant , bár nem azért mert ő maga is szeretne kérdezni csak ugy kiváncsiságból*

*Tovább jegyzetel, amikor észre veszi a kelta tündérmanót fél percig azt nézi utána folytatja a jegyzetelést. Felfigyel a mesterre és elmosolyodik.* ~Ezek a pixik is tudnak élni.~ *Tovább mosolyog utána figyeli a mester szavait, Amikor észre veszi a Doxit azt is nézi egy ideig utána megint ír.*

*Elsőként indul a hálóba, mert nagyon fáradt, ennek ellenére siet. Reméli ott már találkozik szobatársaival*

-Mestr nem lesz házi feladat? *kérdi Mandy kíváncsian*

-Rendben, köszönöm, és jóéjt, mester! *válaszol és köszön illemtudóan . majd összeszedi holmiját, majd egy mosoly kíséretében távozik, hogy hova, maga sem tudja*

- Viszlát! *Köszön el, majd elmegy a tölgyesbe, mielőtt még az esti őrjáratát elkezdené. Aki akarja, az ott megtalálja.*

*Vlégre vége az órának, felkapja motyóját és elindul a hárlókörbe. De persze egy viszlátot még elmorog *

*Elindul kifelé*Sziasztok!Viszlát Professzor*mondja,majd kisétál*

-Viszlát!*Köszön el, össze szedi a cuccait és elindul. tetszett enki ez az óra, mondjuk nem volt annyira beszédes.*

//Köszönjük az órát, és a játékot!//

*A karja már szinte letörik, annyi mindent leír. Kicsit félrerakja a füzetét és a pennáját, és egy ideig inkább csak figyel. Aztán újra sikerül erőt vennie magán és lejegyzeteli a doxik jellemzőit. Ameddig a lény a levegőben röpköd, megnézi magának. Aztán összepakol, és egy köszönés után már el is tűnik a vízesés felé*

*Feláll és rámosolyog a mesterre.* Köszönöm az órát. Viszont látásra! Jóészakát. *Elteszi pennáját felveszi fekete talárját és elindul a Parlagi sas nevű háló felé.*

*Dorago távozik de elöte köszön mesterének*
-Továbi szép estét mester.

*Irego feláll, és elmegy. Suzihoz siet, akit nem hozott ide, nehogy a mesternek eszébe jusson bezárni őt a karámba*