Király kobra

Fiú szoba, a leírását a leendő lakók készíthetik el.

A szoba lakói:
1.
2. Ilia Ogromnij
3. Glawar Cunnir
4. Olvier Lefell

*Kissé bicegve érkezik a szobába és körülnéz: ~Úgytűnik én vagyok itt az első. Bár egy kicsit steril a szoba. No nem baj, majd földobjuk.~ A gondolatra elvigyorodik. Kiválasztja magának az ajtótól legtávolabb eső ágyat, rögtön az ablak mellett. Ledobja táskáját a földre, pisztolyát pedig az éjjeliszekrényére rakja. Gyorsan kikeres egy tiszta alsót a táskájából és eldől az ágyán. ~Ma már fürödtem épp eleget~ gonjdolja ~Sőt, talán többet is a kelleténél...~ majd csendes, mély álomba merül.*

*Frissen és kipihenten ébred. Fürgén fölöltözik és egy kicsit rendbeszedi a fejét a tükör előtt, ezután pedig frissen kilép a folyosóra, a társalgó felé irányítva lépteit.*

*Most kapta meg a szoba kulcsát. Körülnéz a szobában. Látja a két szobatársát.Alaposan megvizsgálja a két,még választható ágyat, és kiválasztja a jobb állapotban lévő vas ágyat. Most jut csak az eszébe,hogy nem is köszönt a többieknek*
-Jó estét! Most kaptam meg a szoba kulcsát...Úgyhogy én vagyok a harmadik
~A 3-as egy jó szám
*Nem is törődik többet a másik két fiúval.Elkezd bepakolni.De közben rájön,hogy elfáradt. Lefekszik és szinte azonnal elalszik*

* Ilia már éppen arra készült, hogy nyugovóra tér, így mezítelen felső testtel botorkál az ajtóhoz és nyitja ki azt. * Szia Arnuil! * köszön a lánynak, mikor meglátja, rögtön felismeri ezüstös hajáról és hegyes füléről. * Gyere csak beljebb! Gyere! Gyere! * a lány észreveheti, hogy a fiú, bár nagyon sovány edzett testtel rendelkezik. Tizennégy év az erdőben megtette a hatását. *

Oh, ugyan már! * mondja a fiú kedvesen, miközben azért magára kap egy vastag pulóvert, bár nem éppen a lány kedvéért, hisz nincs igazán tisztábban az ilyesmi szabályokkal, csak hogy ne fázzon. * Én is bolond voltam... nem volt semmi közöm az egészhez és ezért... * megáll egy pillanatra, s arcán árnyék fut keresztül * szóval tudom, hogy én vagyok a hibás. * kicsit elhallgat, közben leül méretesebb ágyára, a lányt nem kínálja hellyel. * De azért... tőletek se volt szép, hogy úgy összekaptatok. Egyszer csak átkokkal szórtátok egymást, az ilyesmi nem jó emberhez illő! Vagy... nah jól van, félig tünde vagy. Én még soha nem láttam hozzád hasonlót. * vallja be a negyedóriás, majd lábait maga elé húzza s részben azokra támaszkodva ül tovább. *

* A fiú nem érti. * ~ Ilyen apróságokért bűbájolták meg őt? ~ * Számára az illem mindig mellékes volt, nem olyan neveltetésben részesült, ami az embereket szalonképességük alapján ítéli meg, sokkal inkább a tetteik szerint. És most valahogy nagyon helytelennek tűnik neki, hogy éppen a srácot lökte fel, ezért el is szégyelli magát és lehajtja a fejét, nem is látja a lány csillogó szemeit, csak akkor néz rá, mikor Arnuil is lehajtja a fejét. * Mi az Urál-vidékről származunk, ott sok óriás él, de én keveset láttam csak. Az erdőnkben nem volt sok, inkább emberek jártak arra, de ők nem kedveltek minket * meséli, majd újra lehajtja a fejét * A testvéremet is megölték. * ezt ugyanolyan hangosan mondja, mint mondandója többi részét, eszébe se jut, hogy esetleg ilyen dolgokat nem kéne csak úgy kiteregetnie. *

~ Kezdegetp ember lenne? ~ * gondolkozik * ~ Mindenesetre elég furcsák errefelé a népek. ~ * Látja, ahogy a lány elszomorodik, s ezen kivételesen nem csodálkozik, hisz halálról beszélt, ez pedig szomorú téma. * Ikrek voltunk * meséli még * Teljesen egyformák mindenben. * Mikor a lány megérinti a kezét zavarban érzi magát, csak emberi édesanyja szokta így megérinteni, s az apró kezekről még inkább ő jut eszébe. A közeledést azonban nem utasítja vissza, csak megjegyzi * Olyan jó meleg a kezed. * nagyot sóhajt * Ritkán szoktam fázni, de itt nem mozoghatok eleget. Lehet, hogy elsatnyulok, remélem hamar nekilátunk majd valamilyen edzésnek.

*Belép a szobába a kulcsot a zsebébe teszi és látja hogy már csak egy hely van lepakol és körbenéz meglát egy alvó embert ezért halkan elővesz egy könyvet és elkezd olvasni*

*Elég ritkán van a szobában. NAp közben általában titkos,sötét helyeken,vagy zöld területeken van és rajzol,vagy gondolkozik,és este is épp,hogy beér a kijárási tilalom előtt és már alszik is. A szobatársaival alig találkozik. Ma viszont korábban bejön és nekiáll olvasni. Először fel sem tűnik neki,de aztán észreveszi,hogy új szobatársuk van. Felkel az ágyáról és bemutatkozik,majd visszaül olvasni. Ma van a szülinapja,így kifejezetten jó kedvében van.Ma lett 186 éves.*

*Isti fell kel az ágyról örül hogy végre találkozott az egyik szobatársával*
-Hello a nevem Kocsmáros István örülök hogy megismertelek jah és boldog születés napot már épp megakartalak keresni hoyg boldog szülinapot kíánjak.

-Köszönöm.
*Már majdnem rámondja,hogy neked is,mert nem igazán van ott lelkileg is. A gondolatai egészen máshol szárnyalnak. Aztán észbe kap és bemutatkozik.*
-Olvier Lefell vagy. Holtak őre.

* Éppen csak elfér az emberekre méretezett ágyon, a takaró pedig egyértelműen kicsi rá... jókora talpai kilógnak pokróca alól. A negyedóriás ébredezik a Király kobra szobában, forog egy keveset, végül pedig felkel s körbetekint. Olybá tűnik egyedül van. Egyedül, s ez jobban is tetszik Neki. Nincs hozzászokva a tömeghez, az órákon kifejezetten kellemetlenül érzi magát. * ~ De most, ha már felébredtem tennem kéne valamit. Talán elnézek a tölgyesbe, az a hely emlékeztet az otthonomra. ~

*Megérkezik a lakosztályba.Leteszi a dísztököt az ágya mellé és ő peddig lefekszik egy kicsit aludni mert látja hogy senki sincs bent*

*Miután felébredt szép álmából kimegy az Udvarra hátha megint lessz társasága*

*Kinyitja az ajtót.Úgy látszik most sincs bent senki.Leül az ágyára a dísztököt leteszi az ágya mellé és elhatározza hogy többet csak az órákra viszi magával.Miután ezt eldöntötte olvas egy kicsit abból a könyvből amit magával hozott az iskolába*

~Szép nap ez a mai~Legolább is arra biztos hogy egy kicsit kimenjek az Udvarba~
*Isti az Udvarra megy közben szívja friss levegőt ami az ablakon jön be*

*Visszatér az Udvarról és a fejében újra meg újra az a pillanat játszódik le amikor megpuszilta őt Jenny*