Legendás Lények karámja

*Anaze beáll a sorba, amikor a mester kiadja za utasításokat, hamar sorra is kerül. Még nem látot iylen lényeket, ezért elösször jól megnézi az előtte lévőt. Kissé túlzottan elnézi, mikor észbekap, hogy még utána is vannak. Pálcáját felemeli, egyensen az abraxannaknevezett lény felé, és leírja a lassú kört, majd a lény felé szúr.* -Visulas sitem! *mondja ki a megfelelő pillanatban, és csdálatára az állat kcisit megremeg. örülve sétál ki a soprból, még semmilyen varázslat sem sikerült neki elsőre. Beáll valahova, ahol jól lát, és a többieket figyeli.*

*Jack nagyon megörül a professzor szavain, bár megpróbálja leplezni a lelkesedését, így csak halvány mosollyal bólint, ellöki magát a fától, és már siet is a tehsztrálokhoz. Mikor odaér, megáll a karámjuk előtt, és nézi a lovakat.*
-Olyan szépek... *mondja halkan, mire az egyik felemeli a fejét, és kíváncsiságból odabaktat a fiúhoz. Az halványan rámosolyog, majd, mivel hát muszáj, jól kiábrándítja szegény állatot. Pálcájával leír egy lassú kört az állat előtt, majd felé bök.*
-Visulas sitem! És bocsi pajtás. *mondja, miután a thesztrál csak megrázza magát. Jack nem tudja eldönteni, hogy ez a kívánt remegés volt-e, de igazából nem is izgatja. Szépen arrébb sétál, leereszti a pálcáját, majd nekitámaszkodva a kerítésnek, nézi a sok thesztrált.*

*Fellobban a szemében egy apró lág.*~Milyen régen nem is gondoltam rájuk!~*szidta saját magát, és bár a szárnyas lovakat anynira nem ismeri, inkább a szépséges thesztrálokhoz lép. Előszőr óvatosan megsimogatja az egyiket, amelyik kissé félszegen áll ott*
-na ne izgulj, nem foglak ám bántani*mosolyog az állatra, és ő is megpróbál egy szabályos kört leírni. A szúró mozdulat azonban túl nagyra sikerült, és az állatot homlokon találja*
-Ne haragudj!*kuncog, és próbálja, kevés sikerrel nyugtatni az állatot*
-Nah, hadd próbáljam meg mégegyszer*kérleli, és újra leírja a kört. Közben arra koncentrál, hogy sokan nem látják az állatot*
- Visulas sitem*a bűbáj azonban nem sikerül tökéletesen, mert a thesztrálnak csak a jobb oldala tűnt el.*
- Na jó, próbáljuk meg megint! *és a ló a másik oldalon is mehremeg*
-Ezt még gyakorolni kell*mondja látszólag a semminek, és átadja a helyét a következő próbálkozónak*

*Jasmine habozik egy darabig habozik, aztán odalép a thesztrálokhoz, hiszen a bátyját már látta meghalni, és megpróbálja a feladatot*
- Visulas sitem!- *mondja Jasmine, miután elvégezte a szükséges pálcamozdulatpt is, de belekpott szegény állat szemébe....*
- Jaj, bocsi, nem akartam ezt...Visulas sitem!- *próbálja meg újra, és még mindig nem sikerül, az állat egyszerűen unalmasan kapgássza a földet...*
- Na várj csak! Visulas sitem!- *mondja ismét, és a legnagyobb csodálkozására az állat megremeg, aztán kissé kábán néz Jasminera...*
¤Jasmine boldogan körbenéz, hogy megnézze a többieket is...¤

*Alexej oda lép az egyik szárnyas lóhoz és meg próbálja utánozni amit a mester mutatott le a le írja a kör majad mondja a varázsigét.*-Visulas sitem! *Ez most nem jött össze majd arrébb sétál.*

*Jack csak figyeli a tehsztrálokat, meg a próbálkozókat, és minden egyes találatnál, amikor az egyik állatot megbökik, szemei gyilkosan megvillannak. Nagyon kevés olya állat van amit szeret, az egyikek a Sátánebek, de azokat nem böködik, a másik pedig a thesztrál. Nem nagyon emlékszik a halálesetre, de levélben megkapta. Úgyhogy azóta nagyonis szereti ezeket a lényeket. Miközben társait figyeli szúrós, hideg, néhol felvillanó szemekkel, az egyik tehsztrál odaüget hozzá, és megböki.*
-Hékás! Én nem is böktelek meg. *modnja halvány mosollyal, miközben figyelgeti az állatot. Az meg csak kíváncsian nézi a fiút, majd kicsit odébbüget. Jack néz utána, közben magában azon töpreng, hogy lehet ezeket a lényeket elítélni és utálni. Szemei valahova a távolba révednek gondolatai között.*

*Jasmine még kétszer megcsinálja a bűbájt, aztán gondolkozik*
- Vajon lesz akivel barátkozzak?- *gonmdolta, és elnézte a többieket, akik közül még sokan a bűbájt gyakorolták..*

*Jack csak megrázza a fejét, jelezve, hogy nincs kérdése, de szemeivel inkább a thesztrálokat figyeli, továbbra is. Nem is tudja miért, de lenyűgözik ezek az állatok. Mondjuk aki nagyonis utálja az embereket, egyes tündéket meg még inkább, annak felüdülés lehet egy ilyen helyen lézengeni. Igazából ez az egyetlen ok, ami miatt szereti az LLI órákat. Úgy érzi, ezek a féllovak megértik őt, mégha nagyon nem is kerül velük kapcsolatba, csak egyszerűen nézi őket. Ez neki elég. Közben fél füllel figyeli a tanárt, mert ezek szerint mindjárt haladnak tovább az anyagban.*

*Jasmine gondolkodón néz körbe*
- Nekem szóltál? Ha igen, Jasmine White vagyok, Sötét druida. - *súgja vissza, majd vigyorogva megjegyzi:*
- Szép a neved, ismerős valahonnan. *mondja még mindig mosolíogva*

*Olga inkább csak ásít egyet. Nem az óra unalmas, csak kicsit elfáradt, és már szívesen megnézné a következő varázslatot, hogy majd ha ráér gyakorolja is azokat. Közben a tresztálokat nézi, meg a többieket, hogy ki-ki hogyan boldogul*

~fujj! ez gusztustalan!~*gondolja és olyan frimaszt vág, amit még egy gnóm is megirigyelhet. Elhúzott szájjal, és kissé finnyásra csücsörített ajkakkal indul el a lény felé. Kezében a bögre*
- Na te gusztustalanabb vagy, mint a madárka*mondja a kanyistnak, és rászegezi a pálcát*
-Tillumus!*mondja miután végrehajtotta a megmutatott mozdulatot* ám a gusztustalan nyál , talán mert undorodik tőle, csak épp hogy csöpögni kezdett, ezért megtismételte, msáodszorra, harmadszorra is.*
-Na most volt elég belőled!* sziszegte inkább magának. Vett egy mély levegőt, és újra, megcsinálta a várázslatot, de mostmár pislogás nélkül nézte ahogy a lényből csorog a nyál*
-Nah, ezzekl is végeztünk, majd a tanárhoz fordul, kezében a bögrével*
-profeszor! annak van jelentősége, hogy porcelán bögrét használunk? és mellesleg mire jó a nyála?

*Jack csak biccent a tanárúr szavaira, semmi ekdve uborkákat fejni, pláne ha azok szőrösek. De ezt kell csinálni, úgyhogy ellöki magát a karámtól, és lendíti pálcáját.* -Invito bögre! *mondja, majd elkapja a bögrét, ami felé repül.* -Invito hasnyitó... nem... Szóval Invito szőrös uborka! *és mire egy olyan lény is szépen odarepked hozzá, leteszi a földre a bögrét, majd felélógatja az állatot. Márha ezt annak lehet nevezni. Pálcájával végighúz kétszer a lényen.*
-Tillumus! *mondja, de nem történik semmi.* -Tillumus! *mondja ki ismét, de megint semmi. Rákoncentrál egy kicsit, és megint végighúzza a pálcáját kétszer.* -Tillumus! *mondja ki, mire végre megmerevedik az állat, és szépen szivárogni kezd belőle a lötyi. Mikor a bögre megtelik, Jack újra lendíti a pálcáját. De leereszti, mivel nem ismer semmi ellnátkot. Inkább egy jól irányzott dobással visszahelyezi a kádba. Ezután a tanárra néz.*

*Anaze végighallgatja a mestert, érdedklődve figyel a részletekre is, majd mikor elérkezik az ideje, magához evszia bögrét, és a hanyistot behelyezi oylan pozícióba, hogy annak nyála amjd a bögrébe folylon. Elvégzi a pálcamozdulatot, ám koncentrálás hiáyna miatt, ki sem modnja a varázsigét, megrázza fejét, csak amgának, hogy jobban figyeljen. Újra próbálja, elvégzi a pálcamozdulatot ismételten és kimondja a varázsigét.* -Tillumus! *Azzal a hanyistó szájából ömleni kezd a nyála, egyensen a bögrébe, mikor a bögre tele lett, Anaze ismét a hanyistóra iráynítja a pálcáját.* -Finite Incantatem! *Tárja le a lény megfejését.*